magyar english
Cincér Hírlevél
Szakvezetési segédlet
Hiúz Ház – Erdei Iskola és Látogatóközpont Királyréten
Kökörcsin Ház
Nemzeti Parki Termék védjegy

Közadatkereső
Földművelésügyi Minisztérium
Haszonbérleti pályázati felhívások

A 1338/2015 (V.27.) Kom. határozatban rögzített feladat végrehajtásához kijelölt kapcsolattartó adatai:

Kispál Dóra,
birtokügyi referens
Tel.: + 36 1 391 4623
E-mail:
kispald(kukac)dinpi.hu

» Védett természeti területek » Tájvédelmi Körzetek » Vértesi TK
Vértesi TK
 
 
A Vértes a Dunántúli-középhegységnek a Bakony és a Gerecse közé eső láncszeme. A hegység átlagos magassága 350 méter, legmagasabb pontjai is csak 480 méter körüliek, peremének éles letörése miatt azonban a környező síkság felől megközelítve, magasabb hegység benyomását kelti. A középkorban a Vértest még majd minden oldalról mély fekvésű, mocsaras rétek vették körül. A folyamatos lecsapolások következtében a régi mocsaras rétvilágnak mára már csak a nyomai találhatók meg. Ezeknek a régi vizenyős réteknek az egyik fennmaradt emléke a Vértes lábánál fekvő Csíkvarsai rét.
 
 
Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal 1976-ban hozta létre a Vértesi Tájvédelmi Körzetet, mely a hegységből 15.000 hektár nagyságú területet foglal magában. A tájvédelmi körzet megalapításának célja az volt, hogy a Tatabánya, Székesfehérvár, Mór által meghatározott, erősen iparosodott környezetben megőrizze és az utókornak átadható állapotban tartsa a Vértesben és környékén található természeti örökséget.
Mik ennek az örökségnek a jellegzetességei? Mindenek előtt az a biológiai sokféleség, a természetnek az a gazdagsága, mely a kedvező környezeti adottságok következtében ezen a viszonylag kis területen kialakult. Ez a nagyfokú változatosság megnyilvánul a földtani felépítésben, a domborzati és kitettségi viszonyokban, valamint a növény- és állatvilág változatosságában is.
 
Természeti értékek
 
Geológiailag a Vértes déli oldala dolomit alapkőzetből épül fel, de az északi Vértesben helyenként megtalálható a dachsteini mészkő alapkőzet is. A dolomitfelszín lepusztulásával, táblás töredezésével meredek letörések, sziklafalak, sasbércek, szakadékok, keskeny szurdokvölgyek alakultak ki, melyek a viszonylag alacsony tengerszint feletti magasság ellenére vadregényes megjelenést kölcsönöznek a Vértesnek.
 
 
A karsztosodás következményeként barlangok jöttek létre a hegységben, melyek közül leghíresebb a csákvári határban található Báracházi barlang. Ennek feltárása során a barlangi üledékben 10 millió év növényi lenyomatait és állati csontmaradványait találták meg a kutatók.
A Vértes hegység korábban híres volt gazdag bauxit lelőhelyeiről, melyek azonban ára már kimerültek. A bauxitbányászat története és emlékei áttekinthetők a Gánt-Bányatelepi Bauxitbányászati Múzeumban. A visszamaradt bauxit-külfejtésekben, mint nyitott könyvben tanulmányozhatók a különböző korokban lerakódott földtani rétegek. A geológiai érdekességek bemutatására szolgál a Bauxitbányászati Múzeum mellett létesített Bauxitföldtani Park tanösvénye. A Vértes északnyugati pereme, Oroszlány-Pusztavám térsége barnaszén lelőhelyeiről híres.
 
A Vértesben a domborzati formák változatossága ritka fajokban bővelkedő növénytakaró kialakulásához vezetett. Máshol igen ritkán fordul elő, hogy a legkülönbözőbb növénytársulásokat találjuk meg egymástól igen kis földrajzi távolságra. A Csíkvarsai rét kiszáradó láprétjének vizes élőhelyét légvonalban csak néhány száz méter választja el a csákvári Haraszt-hegy szélsőségesen száraz, mediterrán jellegű dolomit sziklagyep társulásától. Karsztbokorerdők, molyhostölgyes cseresek, gyertyános tölgyesek és bükkösök is előfordulnak egymás szomszédságában, a változatos terepviszonyok és mikroklíma által számukra meghatározott helyen.
 
Így fordulhat elő, hogy a szűk, mindig árnyékos, hűvös völgyekben olyan jégkorszaki maradvány növényfajok forduljanak elő, mint például a medvefül kankalin, melynek valódi termőhelye a Kárpátok hűvös éghajlatú havasi rétje.
 
 
A déli kitettségű meleg, napsütötte, fagyoktól védett termőhelyeken pedig a keleti gyertyán található meg, a jégkorszak előtti melegebb éghajlatú időszak emlékeként. Ennek a növénynek mai viszonyok közötti szokásos termőhelye az Adriai tenger mellékének mediterrán klímája. De megtalálható a Vértesben az atlanti-szubalpin klímahatást tükröző erdei ciklámen is, tovább gazdagítva a sokarcú növényföldrajzi képet. Botanikailag rendkívül érdekesek a lisztes berkenye és barkóca berkenye között elhelyezkedő úgynevezett berkenye átmeneti kisfajok, melyek közül sok egyedül a Vértesben található, itt is korlátozott egyedszámmal.
 
Az állatvilág különlegességei közül leginkább említésre méltóak az Európa-szerte kipusztulással fenyegetett nagy ragadozó madarak, mint például a parlagi sas és a kerecsen sólyom. A Csíkvarsai rét vizes élőhelyeinek jellegzetes és igen ritka fészkelői a parti madarak és a guvat-félék, a bíbic, a piroslábú cankó, a nagy goda, a nagy póling, a sárszalonka, a pajzsos cankó és a törpe vízicsibe.
Az alsóbbrendű állatok közül megemlíthető egy mediterrán elterjedésű százlábúfaj, az öves skolopendra, mely az országban egyedül a Vértesben fordul elő.
 
Természetvédelmi kezelés, főbb veszélyeztető tényezők
 
Legfőbb veszélyforrás a természeti értékek kiaknázására irányuló törekvés, mely az értékek megsemmisülésének, károsodásának veszélyeit rejti magában.
A külszíni bauxit- és szénbányászat a földfelszín lesüllyesztésével a környező területek növényvilágát is károsítja.
Az intenzív, nyereségcentrikus erdőgazdálkodás törekvései sem kedveznek a természet sokszínűségének.
A vadgazdálkodási célból túlzott létszámban tartott vadállomány az erdőgazdálkodás és a természetvédelem számára is érzékeny károkat okoz.
Legfontosabb a Vértes páratlanul gazdag, sokarcú jel-legének megőrzése. Ezen belül különös figyelmet kell fordítani a szélsőséges termőhelyek erdeinek védelmére, a fokozottan védett ragadozómadár fajok állományának megőrzésére és fejlesztésére.
Kiemelt feladat még a Vértes lábánál található maradvány láprétek (Csíkvarsai rét) vízrendszerének természetvédelmi szempontú vízrendezésével, ezen ritka élőhelyek rekonstrukciója.
 
Kultúrtörténeti értékek
 
A Vértesi Tájvédelmi Körzet és közvetlen környéke bővelkedik történelmi és kultúrtörténeti látnivalókban is. A középkori eredetű csókakői vár ormáról kitűnő kilátás nyílik a környező szőlőkre, a Móri-árokra és a szomszédos Bakony hegységre.
A Vértes egyik gyöngyszeme Vérteskozma. A település még jelenlegi formájában is őrzi az egykori telepes falu fésűs beépítési módját és építészeti hagyományait. A falu a második világháború után többször elnéptelenedett. Először a német ajkú lakosság kitelepítése, majd a bányászati munkalehetőségek megszűnte miatt. A gyönyörű, csendes völgyben fekvőfalu házait a környező városok lakói hétvégi ház céljára megvásárolták és dicséretes módon eredeti stílusban állították helyre, aminek következtében egy hangulatos, kedves műemlék jellegű üdülőfalu jött létre.
A tájvédelmi körzet a turista útvonalak mentén szabadon látogatható. A Vértes sokszínű természeti és kulturális öröksége csak társadalmi összefogással őrizhető meg, mely feladatban minden kedves látogatónk támogatására számítunk. A természetben járva ne feledje e jelmondatot: Csodáljuk szépségét, óvjuk épségét!
 
Ajánlott túraútvonal
 
Ha a Vértes különleges geológiai és botanikai értékeit szeretnénk megismerni, legcélszerűbb, ha felkeressük a Csákvár melletti Haraszt-hegyen kiépített tanösvényt. A tanösvényről ismertető füzet a csákvári Vértes múzeumban szerezhető be. A mintegy 3,5 kilométeres útvonalat végigjárva megismerkedhetünk a Déli-vértes ritka szubmediterrán növényvilágával, tájképi- és ha jól figyelünk, állattani érdekességeivel. Kérjük, hogy a különösen értékes, fokozottan védett területen a kijelölt ösvényről ne térjenek le.
 
 
A Vértesi Tájvédelmi Körzet irodája
 
8000 Székesfehérvár, Tolnai út 1.
Tel: +36 22 510523
 
Kapcsolattartó:
Klébert Antal
kleberta@dinpi.hu
+36 70 330 3854
 
   
 
2017. 07. 18. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design