magyar english
Cincér Hírlevél
Szakvezetési segédlet
Hiúz Ház – Erdei Iskola és Látogatóközpont Királyréten
Kökörcsin Ház
Nemzeti Parki Termék védjegy

Közadatkereső
Földművelésügyi Minisztérium
Haszonbérleti pályázati felhívások

A 1338/2015 (V.27.) Kom. határozatban rögzített feladat végrehajtásához kijelölt kapcsolattartó adatai:

Kispál Dóra,
birtokügyi referens
Tel.: + 36 1 391 4623
E-mail:
kispald(kukac)dinpi.hu

» Védett természeti területek » Természetvédelmi Területek » Rétszilasi-tavak TT
Rétszilasi-tavak TT
 


Alapadatok

- Védetté nyilvánító határozat száma: 25/1996. (X. 9.) KTM rendelet
- Törzskönyvi száma: /TT/96
- A védett terület kiterjedése: 1495 ha, a teljes terület a Ramsari-jegyzékbe tartozik
- Érintett községhatárok: Pusztaegres, Sáregres, Sárbogárd

A védett természeti értékek rövid jellemzése
 
A Rétszilasi-tavak a Sárvíz-völgyében kialakult ökológiai zöldfolyosó legdélibb és egyben az egyik legjelentősebb tagja. Kiemelt szerepe van a vízhez kötődő madarak fészkelése szempontjából, de talán még ennél is fontosabb a vízi madarak vonulása idején.
A természetvédelmi terület Fejér megyében, a Sárrét déli részén, illetve a Dél-Mezőföld északi peremén helyezkedik el az ún. Rétszilasi süllyedékben. Fő határvonalait a térség két csatornája, a Malom- és a Nádor-csatorna adják. A két vízfolyás szolgáltatja egyben a több mint 600 hektárnyi vizes élőhely együttes vízpótlását is.
A Mezőföldet eredetileg mintegy kétharmad részben erdős sztyepp és zárt erdő boríthatta. Valószínűleg a sztyepp fázis után meginduló természetes beerdősülés folyamatát már antropogén hatások befolyásolták. II. József idejében a Mezőföldön már alig volt több erdő, mint ma.
A terület növényzete az Alföld flóravidékébe (Eupannonikum) és a Mezőföldi flórajárásban (Colocense) tartozik. A terület jó vízellátottságának köszönhetően ma is az elsősorban vizes élőhelyet kedvelő növénytársulások tudnak megélni. Természetvédelmi szempontból értékesnek a nagyobb kiterjedésű sziki sásos és fehértippanos rétek tekinthetők.
Az említett növénytársulásokon kívül több védett növényt is sikerült megtalálni. Kiemelendő közülük az értékes orchidea állomány. Az eddig fellelt 4 kosbor faj változó nagyságú 10-1000 egyedet számláló állománya és a fokozottan védett pókbangó állománya komoly természeti érték.
 
A természetvédelmi terület mind a szárazföldi, mind pedig a vízi állatvilága az Alföld többi részének állatvilágához hasonló. Ez egyrészt klimatikus, másrészt a fokozott kultúrhatásra vezethető vissza. Itt is inkább a nyílt növénytársulásokban élő fajok maradtak fenn a kultúrsztyeppeken.
A halastavak környékének állatvilága az alig kutatott területek közé tartozik. Egyedül a térség madárvilága az, amit már régóta számon tartanak, és évről-évre tudományos szintű felmérésekkel gazdagítják a szakemberek az ornitológiai eredményeket.
Az, hogy a terület zoológiailag alig feltárt, legfőképpen a gerinctelenekre jellemző, pedig az eddig megtalált rovarok között is számos olyan faj van, ami természetvédelmi szempontból értékes.
A halak legfőképpen a tenyésztett halfajokra korlátozódnak, ami a területen előforduló fajokat illeti. Ugyanakkor a vízfolyásokban, a kiöntéseken a védett réti csík előfordulása bizonyított.
Az emlősök közül a fokozottan védett vidrát kell megemlíteni, amely a térségben szép számmal él. Az amúgy is egyértelmű nyomokat maga mögött hagyó faj állományára igen jól lehet következtetni a téli hónapokban is.
 
A madarak jelentik a Rétszilasi-tavak legnagyobb értékét. Az ornitológiai kutatások már régóta folynak a területen. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagjai és a helyi szakemberek már hosszú évek óta folytatnak faunisztikai és gyűrűzési tevékenységet itt. A nagyszámú és rendszeres megfigyeléseknek köszönhetően sikerült jól feltérképezni és meghatározni az itt előforduló fajok számát, állományuk nagyságát, megjelenésük gyakoriságát, költési eredményeiket.
A hosszú évek alatt összegyűlt adatok alapján megállapítható, hogy a terület madárvilága rendkívül gazdag. Eddig 200 madárfajt írtak le, ami mintegy 75 %-a Magyarországon eddig bizonyítottan előforduló fajok összlétszámának, és mint ilyen, igen komoly ornitológiai értéket képvisel.
A fajlistát átnézve látható, hogy ebből a 200 fajból 181 faj védett, sőt 32 faj a fokozottan védett kategóriába esik. Külön öröm, hogy a védett fajok többsége - szám szerint 94 faj- fészkel is a területen.
Az őszi vonulási időszakban több ezer lúd és tízezer egyedet is meghaladó számú réceféle pihen a tavakon. Védelmük érdekében a teljes területen tilos a vízimadarak vadászata. A fenti indokok alapján kapta meg a terület a "Ramsari" státuszt.
 
Főbb veszélyeztető tényezők
 
Szerencsére a természetvédelmi terület helyzete a belső veszélyeztető tényezőket tekintve jónak mondható. A területen gazdálkodó tulajdonosok igyekeznek maradéktalanul megfelelni a természetvédelmi előírásoknak, és a tőlük telhető módon betartani azokat. Döntő érdem az is, hogy a terület közel fele a természetvédelmi hatóság kezelésében van.
Ami a halászatot illeti, a jövőben is üzemeltetni kell a halastavakat, és feltétlenül támogatni kell gazdálkodásukat, hiszen létük természetvédelmi szempontból igen nagy jelentőségű. Azonban a halászati munkálatok során is sok kár érheti a környezetet. Az őszi lehalászások idején akaratlanul is jelentős zavarásnak van kitéve a madárállomány. Ezt elkerülni nem lehet, viszont mérsékelni igen. A munkák szervezésekor célszerű úgy összeállítani a napi feladatokat, hogy azok a leggyorsabban befejeződjenek, így az éjszakázni kívánó madarak zavartalanul el tudják foglalni esti helyüket. De nem csak az esti behúzások, hanem a reggeli kirepülések idejére is biztosítani kell a terület kellő nyugalmát.
Az őszi lehalászások után a tavak egy részén legalább 20 cm körüli vízszintet kell hagyni az áttelelő vagy sokáig itt tartózkodó fajok számára. A tavak feltöltésekor külön gondot okoz minden évben a víz minősége és a rendelkezésre álló vízmennyiség. Sajnos volt rá példa, hogy a kései feltöltés jelentős számú fészket semmisített meg, illetve sok fióka pusztulását okozta. Minden áron azon kell lenni, hogy a tavak feltöltését a fészkelési idő megkezdése előtt befejezzék, valamint a vízszint a fészkelési idő alatt ne változzon. Külön tekintettel kell lenni azokra a tavakra, ahol a gémtelepek találhatók.
A nádgazdálkodás terén a legnagyobb gondot a túlzott mértékű, vagy elhúzódó aratás és a nádégetés okozza. A túlzott mértékű nádhasznosítás révén eltűnnek a területről az öreg nádak alkotta foltok, amelyek például a gémfélék számára ige fontosak a fészkeléshez. Az elhúzódó aratás és az égetés is a fészekrakások ellen hat, sőt ez utóbbi jelentős mértékű környezetszennyezéssel is jár, és mint ilyeneket feltétlenül ki kell küszöbölni a területen. A gémfajok fészkelése érdekében a fészkelőhelyek környékén a nádat 3 éves forgóban kell letermelni, és minden nádvágási munkálatot legkésőbb február 28-ig be kell fejezni.
 
A mezőgazdasági területeket a művelési ágaknak megfelelően kell hasznosítani a jövőben is. A gyenge minőségű szántókat kívánatos gyeppé visszaalakítani, amit vagy gyepesítéssel, vagy a gyep természetes úton való visszatelepedésével kell mihamarabb elérni. Mindezek mellett gondoskodni kell ezeknek a területeknek a megfelelő hasznosításáról is, ami ebben az esetben a rendszeres legeltetést és kaszálást jelenti. A terület értékes gyepeit a hosszú évtizedek óta folytatott hagyományos szarvasmarhatartás és a rendszeres kaszálás alakította ki olyanná, amilyennek ma látjuk. Ha ezt az eredeti állapotot fent kívánjuk tartani, gondoskodni kell a nélkülözhetetlen befolyásoló tényezőkről is.
Az erdőgazdálkodást illetően a legnagyobb veszélyt a fészkelésre alkalmas fák amúgy is kis számának további csökkentése okozza. A fákban szegény természetvédelmi területen legfőbb lépésnek azt kell tekinteni, hogy az erdők vágásérettségi koraként lehetőség szerint a természetes életkort kell meghatározni.
 
Kapcsolattartó:
Nagy Imre
+36 30 440 0496
 
 
   
 
2016. 02. 29. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design